Életem csodája….

2007 november 5. | Szerző: |


Emlékezni csak a szép dolgokra érdemes, bár sokszor a rossz emlékek után boldog jelen, majd jövő jöhet. Csak bírd kivárni azt a pillantott, amikor rád mosolyog a szerencse.


Velem megtörtént pont egy éve…elkeserítő, boldogtalan, fájdalmas éven voltam túl, amikor újra rám mosolygott valaki oda fentről. Butaság, sőt kislányos a dolog, amit akkor éreztem…mintha a nagyapáim keze is elért volna hozzám. Ők, akik a világon talán az életüknél is jobban szeretek engem, küldtek egy angyalt, hogy segítsen a boldogulásban. Akkor 1hónapja dolgoztam teljes, bejelentett állásban, amit már egy csodaként éltem meg. Egy valami mégis hiányzott az életemből akkor, ami az egyik legfontosabb egy fiatal nő életében, a szerelem. Bár nem voltam egy nagy netes keresgélős, de a barátnőm unszolására mégis regisztráltam egy “társkereső” oldalon, nem sok reményem volt, hogy itt találom meg az igazit, sőt még inkább csak kíváncsi voltam mi is zajlik egy ilyen oldalon. Rátaláltam egy igen kedvesnek tűnő srácra (jegyzem meg; végre)  akivel kb. 1hetes chat, msn után randit beszéltünk meg 2006. november 6-ra a kedvenc kis kávézómba (hova máshova). Előző este nagy készülődés helyett csak ültem a kádban és végre nem sírtam el magam a szerencsétlenségemen ez akkor már 1hete nem volt az esti “szertartás” része. Semmi flancolás, mit vegyek fel hogy, mit vegyek fel, hogy álljon a hajam….sőt mivel előző nap voltam fodrásznál, persze nem a randi miatt (hihetetlen de, igaz). Nem fűztem semmi extra reményt, a másnapi randihoz, csak igazság szerint túl akartam lenni rajta. Túl lenni a felesleges udvarlási körökön, el akartam már akkor menni a kávézóból mikor még ott se voltam, nem akartam reménykedni, bolondos álmokat kergetni csak megismerkedni vele. Ennyi elég lett volna, ha csak messziről látom, gondoltam magamban. Minek mennék oda úgyis ha meglátja a kisugárzásomon a zavarodottságom, a nem tudom mit mondjak, úgy se tetszem minek találkoztunk arckifejezésemet. Nem megyek le döntöttem el. Majd reggel rájöttem milyen hülyeségeken tudom is törni a fejem, elmegyek, sőt… legalább egy baráti kapcsolatot létesítek evvel a kedves, kicsit szórakozott, csillagszeművel. Kész!!!


Megtörtént akkor éjszaka a csoda, valaki átmoshatta az agyát a csillagszeműmnek, mert ő se mondta le a randit:)


folyt.köv. holnap:)


 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!