d.h.k

2008 április 21. | Szerző: gekko...avagy a zseni átlát a káoszon! |

Nehéz helyes döntés, választ adni- hozzni ha még a  kérdés is nyitott pakli és még me se született az igazi kéréds csak mondatok, körül irások hangzanak el róla.
Miről is kellene dönteni? Miben kellene elhatároznom magam? Mi is ennek a következménye?
Egy indok juttot ezsembe elöször amikor oda álltam anyuék elé és bejelentettem elköltözöm. Nem akarok veszekedni. Ennél hülyébb dolgot ki se találhattam volna.
Anyu rám nézett, ha cigizne most a füstöt fújná az arcomba, és annyit mondot- oké, de aztán meg ne bánd.
Ez a mondat motoszkál most bennem, bár már több mint  1 éve nem lakok otthon most még távolabb merészkednék, vagyis nem én hanem a kedvesem.Külföld. Már maga a szó is olyan távolinak hangzik, nem hogy london vagy amsterdam vagy akármi ami a határon túl esik.Már pedig neki nem. Elérkeztünk arra pontra hogy lakást vennék csak hát nem vagyunk abban a helyzetben…Bár csak ne lenne ilyen idegen számomra a külföldi élet, munka.

Borul a bili…lassan a szakadék szélére eveztünk, sőt már éppen hogy csak 1centi és ennyi volt.Mindenki csak veszekszik, tördeli a szavakat megne bántson valakit, nyeli a könnyeit ha egyedül van, evez de még se jutt tovább…mintha kidobtuk volna a vasmacskát, a kapitányt felakasztotta volna magát, a legénység egymást emésztené fel…majd valaki belevágna a hajóba és az szépen lassan sülyedni kezdene…te pedig ülsz mint akit megbabonáztak ordítasz a legénységgel, evezel de nem mozdul a hajó csak süllyed…Minek mentőcsónak ha nincs hova evezned,mindek úszni ha nincs kedved, minek várni hogy megmentsenek ha úgy se jön érted a kutya se…nézel de nem látsz, csak a kétségbe esés hangos sikolyát hallod valahol a távolban, miért is vagy itt?-gondolkodsz el- igen már emlékszem, önként jöttem, hogy elmerüljek az álom, vágyak, emlékek tengerében, hogy egyszerre érezzem a fájdalmat, a boldogságot, a kétségbeesést, a mindent átjáró csodálatos emlékeket, hogy boldogan merülhessek álomba, majd megküzdhessek a következőért…Most már álmodom? Olyan valóságos mégse érzek semmit, nem látok, nem hallok, csak képzelem, hogy egy jobb helyen vagyok.